4. Phuket-i napok

Phuket egyik elrejtett partja

Phuket talán a legismertebb thaiföldi hely az európaiak számára. Ez a déli rész, ahova rengetegen jönnek nyaralni, ez a félsziget/sziget, ami tele van bulihelyekkel és strandokkal, turisták ezreit csalogatja.

A Khao Sok Nemzeti Parkból indultunk egy helyi járattal Phuketre. Európai négyesfogatunkon kívül (Adél, két francia útitársunk és én) még 3 helyi bácsi ült a buszon, az első ülések valamelyikén. Nagyon megörültünk, hogy ennyire kevés az utas; én a hátsó üléseken keresztben el is helyezkedtem, hogy majd igen jót fogok aludni, még akkor is, ha a légkondi kicsit erős.  Így tettek a többiek is.
A buszút először is túlontúl zötykölődősre sikerült, hogy bárki is (még Adél is) az igazak álmát aludja, és nem ez volt az egyetlen akadály, amivel elég korán szembetaláltuk magunkat.
Félálomban egyszer csak erős égett szag ütötte meg az orrom. Felültem, annyira erős volt, egyből  köhögnöm is kellett. Körülnéztem: és a leghátsó ülésről már nem láttam, hogy hol ül Adél. Rétegekben állt a busz belterében a füst.

Előrementem a buszsofőrhöz, kézzel-lábbal-angolul-thaiul magyaráztam neki, hogy valami nagyon nem kafa ott hátul; megfulladunk ember!
Csak legyintett egy elég nagyot, hogy azt kellett feltételeznem, ez így jól is van. Nagyon hátulról jött a szag, és hát a helyi utasok is elöl ültek, gondoltuk, mi is. Mind a négyen, alvópozícióból előreültünk. Kinyitottuk az ablakokat, nem segített. A füst hátulról tört előre. Tettem még egy meddő kísérletet hogy a buszvezető tudomására hozzam, hogy nem, ez nem lehet normális szag, kaparja a torkom, könnyezünk tőle, és a francia lány szeme már kezd elég belövellt (piros) lenni.

Adél és a boszikonyha

Végre megálltunk. Azt hittük, megnézi, mi ég, de csak cigiszünetet tartott, amit azért sem értettem igazán, mert elöl a vezetőülésen már elszívott egy-két szálat menet közben. Még jó, hogy fel nem robbantunk. Jobb híján az arcunkra húztunk egy pólót, és hazaüzentem, hogy minden rendben.
Nem-nem, azért álltunk meg, mert még mosdóba is elszaladt, és erre minket is bőszen noszogatott – tudta, hogy messze még a vég. A parkolóban a széles mosolyú thai néni által árult húsnyársakat is megkóstoltuk, láthatólag nagy haverja volt a sofőrnek. Boszorkánykonyha.

És akkor jött az a szakasz, amit a buszsofőr is próbált előre vetíteni, csak mi nem fogtuk az adást: a busz hirtelen átkonvertálódott iskolabusszá. Ezt akkor realizáltuk, amikor 70 (nem mondok nagy számot, szerintem még többen voltak) zöld egyenruhás lurkó özönlött a buszra, 5-6 évestől 15 évesig. Nem nagyon tudtak hogy ülni, már 4-en, 5-en ültek egy üléspáron, és én szívesen ölembe vettem volna egy picurkát, de nagyon idegenül néztek ránk. És ez még csak az eleje volt. Innentől kezdődött csak az igazi móka: a busz 100-150-200 méterenként megállt, volt, amikor szó szerint 3 házzal csorgott lejjebb az utcán, kinyílt az ajtó, leszállt egy gyerek. Felszállt négy. Így növekedett szépen lassan a létszám a buszon, és így csökkent a türelmünk idővel. 2 óra múlva már reméltük hogy Phuketen vagyunk, de még nem: előtte még hazaszállítottuk (házhoz, kapuhoz!) a gyerekek felét.

Itt már majdnem megfelelő létszámú utassal

Mire a Phuket szigetére vezető hídon átmentünk, már megfelelő számú ember tartózkodott a buszon. A hídon átérve megállítottak, és rendőrök lepték el a buszt. Kiszúrtak négyünket (őszintén, nem volt nehéz : 3 szőke és egy barna külföldi, pólót arcukba nyomva lélegeznek a kisablakon kihajolva az első 4 ülésen, mögöttük 40 zöldruhás gyerek) és hátraküldtek minket a csomagokhoz. Útlevelet ellenőritek, kicsit beletúrtak a táskánkba, eredmény nélkül.

Annál nagyobb eredménnyel vizsgálták át azonban a leghátsó sorban ülő thai fiatalembert, aki barátnőjével (15 éves) utazott. Megpróbáltam visszaemlékezni, de nem is tudom, mikor szállt fel a srác, pedig végig elöl ülve skubiztam a felszállókat. Szétnyitották a táskáját, amiben egy nejlonzacskóban sok apró kis fólia tasak volt látható, bennük pirulák és egyéb drogszármazékok.
A srácot és a barátnőjét leszállították.

Nem meglepő amit láttunk: A helyiek is nagyon jól tudják, hogy itt, Phuketen, ahova bulizni jönnek az emberek, jól fogy a drog. Sokszor egy-egy szórakozóhelynek dolgoznak és a hely vendégeit látják el igény szerint. Mindenkit óva intek azonban Thaiföldön (és más országokban is) a drogfogyasztástól, mert a rendőrség célzottan turistákat keres. Hallottunk olyanról is, hogy ha valaki az utcán drogot keres és talál valakit aki elad, az eladó titokban közben felhívja a rendőröket, és amint kezébe veszi az ember a kis tasakot, már meg is lincselték. Természetesen a „drogdíler” magasan jutalmazva lesz a rendőrök által.

Szó mi szó, megérkeztünk Phuketre, a buszállomásra. Fogalmunk nem volt merre menjünk tovább. Az előtörténethez hozzá tartozik, hogy Adéllal Phuketen couchsurf-ölni szerettünk volna (aki nem ismeri, ez egy online hálózat, ahol az emberek ingyen és bérmentve felajánlják otthonukat, kanapéjukat egy-egy éjszakára a megfáradt utazóknak). Volt is egy Phuketen élő, angolt-portugált tanító brazil hölgy, aki elvállalta, hogy házigazdánk lesz 3 napra, amíg Phuketen leszünk, viszont még Khao Sokban láttam az emailt, hogy lemondta a szállásunkat. Így jobb híján újra couchsurföt kerestem, és azonnal vissza is jelölt Beycan, a Phuketen élő török DJ, hogy szívesen fogad minket. Viszont csak másnaptól.

Patong-beach

tipikus turista-klinika: láz, szexuálisan átvihető betegségek, botox és egyéb szépészeti beavatkozások.

Phuket nagy, több fantasztikus partja is van. A buliznivágyóknak azonban a Patong beachet ajánlom, ami a dél-nyugati partszakasz. Az autóbuszállomásról fix árú taxi visz különböző partszakaszokra. Zuhogott az eső, azt sem tudtuk, hol vagyunk, mondtuk a taxisnak, hogy olcsó, max 400 bath /éj szálláshelyre vigyen minket. A kérésünket sikeresen teljesítve kidobott minket egy hostelban, a Patong beachen, ami 300 bathért ajánlott egy éjszakát két főre.

Ledobtuk a cuccokat, egy zuhany alatt újra nővé formáltuk magunkat, felvettük az egyetlen csinos felsőnket, ami még nem ázott el a dzsungelben, és nekivágtunk az éjszakának.
Azt be kell valljam, hogy a hátizsákos utazásban esős időszakban a legnehezebb, hogy soha semmi nem szárad meg, és minden dohos erdőszagú egy idő után. A sportcipőmet egy napja s szatyor-karanténba zártam, mert minden erőfeszítésem ellenére, amióta abban a sötét vizű barlangban a sodrásban gyalogoltunk, nem volt lehetősége megszáradni. Folyamatosan esett, még a táskámra akasztva sem tudott megszáradni. És azt a szagot senkinek sem kívánom…. Adél is ugyanígy érzett a Converse cipőjével. Illetve, hagy javítsam magam: talán ez volt az este, ahol új eséllyel megpróbálta bevetni a cipőt, de mivel elindzulásunk után 2 perccel úgy elkezdett zuhogni az eső, hogy még az étterembe is befolyt, véglegesen feladtuk a szárítási kísérleteket.

 

buli-utca az esős évszakban: mindenhol rózsaszín esőkabátot áruló, vagy viselő emberek. 100 bath az esernyő.

Phuketen az éjszakai élet pont olyan, mint ahogy elképzeltem. Patong beach-en van egy Pub Street, ahol különböző nyugati stílusú kocsmák vannak kis színpaddal, amelyek mindegyikén egy-egy thai banda csinnadratta közepette próbálja kiejteni helyesen a Bruno Mars, vagy David Guetta dalszövegeit. Legnagyobbat akkor nevettem – és igen jól szórakoztam – amikor az I will survive-val próbálkoztak.
Iszogatós hely után az Illusion nevű hatalmas diszkóba vettük az irányt. Ha az ember bulizni indul Phuketen, készüljön fel, hogy az amúgy sem olcsó alkohol itt még drágábbá válik.
Alapigazság, hogy Thaiföldön minél délebbre van az ember – illetve a szigeteken -, annál drágább az élet. Északon, Bangkoktól északra nem olyan drága a mulatság.
Egy 0,33-as helyi sör az élelmiszerboltban 550 Ft-nyi bathról indul, így el tudjuk képzelni, hogy a szórakozóhelyeken ennek többszörösét is elkérik. Szerintem legdrágább húzásunk ( szó szerint, mert szinte fejenként csak pár korty jutott)  ebben a diszkóban történt, a 3 deciliteres 1800 Ft-os Chang sörrel J

A diszkó tényleg pont olyan, ahogy azt elképzelni az ember: színpad, rajta két túlságosan feldekorált de ugyanakkor alulöltözött táncoslány, középen a DJ. A színpadra senki sem mehet fel, még csak meg sem közelítheti: ezt két icipici biztonságiőr igyekszik garantálni. A DJ mögött a kivetítőn színes képek és kavalkád: aki összeállította, tuti methamphetamint fogyasztott. 2 körül még alig voltunk a tánctéren, 3 kor már lépni sem lehetett.

A hely tele volt ausztrálokkal, akik ha meghallották, hogy magyarok vagyunk, büszkén mutogatták tetkóikat, amelyeket István, János stb magyar nagypapáik neve díszített.
Egyszer csak pénz kezdett hullani a bulizókra. 20 bathos papírpénz (kb 160 Ft), tömkelegével. Egy sörünket állta az összegJ

Adél 5-kor megunta a tömeget ( megértem, miután apró thai lányok (vagy kis tudja…) is ragadtak ránk), és hazarobogott egy motortaxival. Francia utitársammal még több franciával találkoztunk, akik itt élnek már egy ideje, és 6-kor elhagytuk a klubbot. Fellélegeztem, de hiába: csak átmentünk az utca másik oldalára, egyenesen a VIP szektorba, 6 thai lány kíséretében. Ekkor néztem körül igazán: a klubban mindenhol óriás képernyők, amelyeken lányok vonaglanak, és a rudakon is. De középen pedig fiúk-lányok buliztak. Egy stripbár-diszkóba csöppentünk. Itt még pár órát töltöttünk, majd egy 102 biliárdasztalos szalonban (megszámoltam) fejeztük be a reggelt. 9-kor.

coconut i have. 

A kicsit megpilledt másnapot Adéllal a Patong beach-en töltöttük (francia útitársaink hazarepültek). Érdemes szétnézni a gyümölcsök között, fantasztikus kincsekre lehet találni az útmenti árusok kocsiján. 

Kicsit szeles volt az idő, de annál jobbak a hullámok. Felettünk ejtőernyős turisták, körülöttünk kókuszt áruló afrikai árusok, talpmasszázst kínáló asszonyok, és kínai csoportok.

Adéllal építettünk egy óriásteknőst, és egy arra verődő kínai csoport megörökítette tabletjükkel fotózva. 8 pozícióból, 100-szor. Már árat kellett volna kivetnünk rá. Főleg, mert a kínai csoport után 2 indiai úriember és 2 török is fotózkodni kezdett a teknőssel – és velünk. Mindig is ilyen hírnévre vágytam…

Én és Morzsi. 

Bázisunk a Patong-beachen

Este motorral és egy baráttal jött értünk Beycan, a couchsurf-ünk, mert a sziget másik, keleti oldalán lakik. Az ott fekvő partszakasz a legtisztább és legérintetlenebb, Kata beach a neve. Mindenképp ajánlom felkeresni, a Katakana beach-csel egyetemben, amelyik egy mellette lévő kis partszakasz. A Kata-beach-en található egy kikötő, ahonnan egynapos túrák indulnak a közel lévő szigetekre. Így látgattuk meg Adéllal a Coral szigetet, ahol snorkel-felszerelést bérelve nagyon sok halat láthatunk.
Az aprótól a fél méteresig, rengeteg színben és formában, csoportban és egyedül, korallok között – lenyűgöző.
Az ember ilyenkor azonban, a felszínen lebegve csak lefelé néz, és nem figyel maga elé. Egyszer véletlen felemeltem a fejem és hátra is hőköltem azonnal: egy fél méteres átmérőjű hatalmas medúza volt előttem.
Mindig érdemes néha előre is nézni, sokáig szenvedtem volna a csípésétől. 

Érkezés a Coral-szigetre

színes nyugalom

Az egynapos hajós kirándulásban az a jó, hogy (az árat kicsit lealkudva a turisztikai irodában) 800 bathért egész nap, kajával, hajóval, felszereléssel élvezhetjük a meleg partot. Nagy szerencsénk volt, talán ez volt az egyetlen napunk a héten, amikor nem esett.
Phuketen, főleg a déli részen több látnivaló is akad a búvárkodáson kívül: az orchidea-farm, vagy a naplemente-néző kilátó a sziget legdélebbi pontján (Sunset-point). Nekünk sajnos nem sikerült megnézni őket, folyamatosan zuhogott, de ezekért (is) majd még egyszer visszamegyünk! Ezenkívül hajókirándulások indulnak a Similan szigetekre (búvárkodó paradicsom, de főleg száraz időszakban élvezhető ) , a Phiphi szigetre, illetve innen eljuthatunk a Phang Nga bay-ben található James Bond szigethez is.

vacsoránk á la Beycan

Beycan & Shine

A surf-bár

egy méretes levélsáska. gyönyörű mozaikos a (levél)szárnya. Megy a thaiföldi rovargyűjteményembe.

Beycan, a couchsurfünk pedig egy angyal volt. Hatalmas tál gyümölccsel várt minket, amit a piacról szerzett be : dragonfruit, passió-gyümölcs, mangó, guava, és még sorolhatnám. Segített nekünk megszervezni a Korall-szigeti kirándulást, egyik este zseniális török vacsorát ettünk. És galambokat etet a párkánya alatt. Oda is fészkeltek, és épp tojást keltenek ki. Megzabálom.

Galambetetés reggeli fényekben

Phuket-i kirándulásunk csak három napos volt, és egy kora reggeli reptéri transzferrel ért véget. Érdemes a nagyobb távolságokat belföldi repülőutakkal megtenni, mert nagyon olcsón lehet jegyet szerezni, és nagyon sok időt megspórol az ember. És az éjszakai busz viszontagságairól még nem is beszéltem. (Airasia például több járatot is indít naponta Thaiföld nagyobb városai között).
Délről Északra repülve, Chiang Mai felé vettük az irányt, magunk mögött hagyva a gyönyörű szigetvilágot.

byebye szigetvarázs

és viszlát Phuket

Utóirat: nemrég kaptam a következő képet Beycantól. Megkóstolta az ajándékot amit vittünk, és igencsak ízlett neki. Csabai forevör.